Az elévülés azt jelenti, hogy nem lehet bíróságon érvényesíteni azokat a követeléseket, amelyeknél az igény érvényesíthetősége az időmúlás következtében megszűnt. Az elévülési idő eltelte arra irányuló kifejezett kérelem alapján vehető figyelembe, amennyiben adós azt a végrehajtó vagy a végrehajtást foganatosító bíróság részére bejelenti.

A végrehajtási jog a végrehajtandó követeléssel együtt évül el, az általános elévülési idő öt év. A különböző jogszabályok megállapítanak az általánostól eltérő, speciális elévülési időket. Az áramszolgáltatási díjakra például a villamosenergiáról szóló törvény 3 éves elévülési időt mond ki. A gázszolgáltatásból eredő igények szintén 3 év alatt évülnek el. A televízió és telefonszolgáltatás díj tartozások a hírközlési törvény szerint 1 év alatt évülnek el.

Főszabályként a bíróság a végrehajtási jog elévülését kérelemre veszi figyelembe, e kérdésben a végrehajtó nem dönthet. Ha a végrehajtást már elrendelték, akkor az elrendelés időpontjától kezdődően az elévülés mindaddig nyugszik (nem számít bele az elévülési határidőbe) amíg a végrehajtási cselekmények (felszólítás tartozás megfizetésére, letiltás, azonnali beszedési megbízás, végrehajtási jog bejegyeztetése, helyszíni eljárás stb.) foganatosítása folyamatban van. A végrehajtást kérőnek a végrehajtás folytatására irányuló kérelme, illetve a bíróságnak vagy a végrehajtónak (fentebb ismertetett) a végrehajtás érdekében tett bármilyen intézkedése alapul szolgálhat az elévülés félbeszakadására. (Vht. 57. §).

A végrehajtó vagy a végrehajtást foganatosító bíróság hivatalból az elévülést nem veszi figyelembe, elévülésre hivatkozva a végrehajtás megszűntetése iránti bírósági eljárást az adósnak kell megindítania. A végrehajtó csak jogerős bírósági ítélet alapján tudja elévülés miatt befejezetté nyilvánítani a végrehajtási eljárást.

Mindezek alapján elévült követelésre behajtott pénzösszeg nem minősül jogalap nélküli gazdagodásnak addig, amíg a bíróság a végrehajtási eljárást jogerős ítélettel nem szűnteti meg.