A munkabérből történő levonásnál azt az összeget kell alapul venni, amely a munkabért terhelő, abból a levonással teljesítendő adónak (adóelőlegnek), társadalombiztosítási járuléknak, magánnyugdíj-pénztári tagdíjnak, továbbá egyéb járuléknak a levonása után fennmarad. Az így csökkentett (nettó) összegből általában legfeljebb 33%-ot, kivételesen legfeljebb 50%-ot lehet levonni. A levonás után fennmaradó összegből korlátozás nélkül végrehajtás alá vonható a havonta kifizetett munkabérnek az a része, amely meghaladja a 200.000,-forintot.

A levonás a munkavállalói munkabérnek legfeljebb 50%-áig terjedhet az alábbi követelések fejében: tartásdíj, az adóssal szemben fennálló munkavállalói munkabér követelés, jogalap nélkül felvett munkavállalói munkabér és társadalombiztosítási ellátás. Több letiltás esetén a levonás a munkavállalói munkabérnek szintén legfeljebb 50%-áig terjedhet.

A levonás során mentes – a gyermektartásdíj és a szüléssel járó költség végrehajtása kivételével – a végrehajtás alól a havonta kifizetett munkabérnek az a része, amely nem haladja meg a 60.000,-forintot. (Vht. 61. § – 63. §, 65. §)

Szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy a „munkabér letiltás” és a „pénzforgalmi szolgáltatónál kezelt összegre végezhető eljárási cselekmények”– vagyis a hatósági átutalási megbízás, köznyelven „inkasszó” jogintézménye – két különálló végrehajtási cselekmény típusnak minősül. A munkabér letiltásra vonatkozó korlátozások nem irányadóak a bankszámlán egyébként rendelkezésre álló összegekre. Ebből következően jogszerű lehet, ha a végrehajtó munkabér letiltást és inkasszót egyszerre alkalmaz.